Ha már közeledik a Valentin-nap, kicsit nézzük meg, hogy honnan indul ez az egész romantika és randevú téma, hiszen nem mindig volt ez így. Sőt, évszázadokon keresztül szinte nem is létezett olyan, hogy szerelem. Előre elrendezett házasságkötés létezett, aminek az elsődleges oka a társadalmi rang fenntartása, a vagyon megőrzése, gyarapítása és az utódnemzés volt.
Manapság pedig a másik irányba dől a mérleg. Eltűntek a hagyományos udvarlási szokások és merev normák napjai. Ehelyett egy olyan korszakban találjuk magunkat, amit a liberalizmus, sokszínűség és bonyolultság jellemzi.
Röpüljünk vissza az időben egy kicsit. A 19. század második felére kezdtek megváltozni a szokások, bejött a divatba az udvarlás. Az udvarlás során az érdeklődő férfi időt szánt a hölgyre, és hogy megismerje, majd szülői jóváhagyással történhetett az esküvő. A 20. század elején, gyakorlatilag a fogyasztói társadalomnak köszönhetően, az ismerkedési helyszín megváltozott, és átkerült a szórakozóhelyekre. Majd a ’60-as években még egy lépcsőfokkal előrébb került a folyamat, ugyanis az alkohol megfizethetővé vált, és a bulik nélkülözhetetlen velejárója lett. Ráadásul a nőknek már olyan keresetük volt, ami függetlenítette őket, koncentrálhattak a saját jólétükre.
Ebben a témában érdemes megnézni a “Szerelmünk lapjai” című filmet. Mindig elgondolkodok, hogy hogyan jutottunk el az óriáskeréken lógó Ryan Gosling-ból, aki éppen randevúra próbálja rábeszélni szíve völgyét, a mai Tinderes, “ghostingolós” világba.
Az egyik legjelentősebb forradalom a romantika területén az volt, hogy megjelent az internet és az okostelefonok, majd az online társkereső oldalak is. Ma az embereknek hatalmas előnyök vannak a kezükben, ami lehetővé teszi számukra a gyors ismerkedést. Akár, hogy átfussák a lehetséges találatokat, kommunikáljanak a partnerekkel, vagy találkozókat szervezzenek.
A technológiai forradalom mellett fokozatosan megváltoztak a hagyományos kapcsolattal, a szerelemmel és a házassággal kapcsolatos társadalmi elvárások. Sok, addig elképzelhetetlen dolog kapott elfogadást, mint a nyitott, vagy az azonos nemű kapcsolatok. Ráadásul egyre több pár választja a házasság elhagyását. Előtérbe került az egyéni boldogság és a személyes kielégülés, mondhatni “én” központú lett a gondolkodás.
A társkereső és egyéb kommunikációs alkalmazások által nyert szabadság viszont nem ártalmatlan, sőt sokszor még jobban megbonyolítja az életünket. Először is, a párkapcsolatok terén gyakran összezavarja az embert, hiszen számos választással és kihívással kell szembenézni. Hiába a könnyű és gyors elérhetőség, a személyes kontakt hiánya komoly veszélyeket rejthet, ugyanis sokan álprofillal, hitegetéssel, ígéretekkel próbálnak behálózni főleg a fiatalabb korosztályt.
Ami még probléma lehet, hogy elhisszük, hogy mennyi választási lehetőség van, ráadásul a töredék információkból megpróbálunk összerakni egy képet az adott személyről. Majd jön a fekete leves az első – valószínűleg – élő találkozásnál, a másik fél gyakran nem olyan, mint ahogy mi azt elképzeltük. Sebaj, már lehet is keresni a következőt, hiszen sok hal van a tengerben, nem igaz? A félresikerült ismerkedésekből származó negatív élmények ráadásul tágítják az emberek közti szakadékot, hiszen ahelyett, hogy gyakorolnák az ismerkedést, inkább saját közegükbe és baráti társaságaikba ragadnak bele.
A mai világ változásai közepette bizonyos alapelvek remélhetőleg mégis elengedhetetlenek maradnak: az őszinteség, kommunikáció, empátia és a tisztelet. A randevúk és a szerelem forradalma emlékeztet minket arra, hogy a szeretet egy mély emberi folyamat, átlépve az idő, a kultúra és a technológia határait. Ragadjuk meg a modern idők kínálta lehetőségeket, és alakítsunk ki olyan kapcsolatokat, amelyek gazdagítják az életünket, és még mélyebben megértetik velünk a szeretetet.