Az ízek, imák, szerelmek című könyv/film egyaránt egy memoár Elizabeth Gilberttől és egy remekmű Ryan Murphy rendezése által, ami felejthetetlen utazásra invitálja a nézőket az ön-felfedezés, gyógyulás és szerelem világába. A szereplő választások – nyilván, mivel sok múlik rajta – fergetegesen jók lettek. Igaz, hogy személyes kedvencem Julia Roberts, de hihetetlenül jól alakítja az összes érzelmet, a lelki és életbeni fázisokat.
Szóval Julia Roberts főszereplésével – mint Elizabeth Gilbert – a film megragadja az egy évet felölelő utazásait Olaszország, India és Indonézia tájain. Persze, mondhatjuk, hogy klisés, ízig-vérig amerikai romkom, mégis leülteti az embert. Egyrészt gazdag, elkápráztató képeket, autentikus történetmesélést és a mély tanulságokat kapunk. Másrészt minden nőben ott lakozik egy picit Liz Gilbert, a nehézségeivel, kérdéseivel, könnyeivel, boldogságával, felismeréseivel.
Az „Ízek, imák, szerelmek” utazása Elizabeth Gilbert felismerésével indul, hogy az élete szenvedélytelen és céltalan lett. Holott megvan mindene, karrier, szerető férj, villa, nem ilyen életet szeretne. Az elidegenedés után jön a válás és annak minden “gyönyörűsége”, majd egy rövid időre James Franco karjaiba menekül, de rájön, hogy ő a saját lelki békéjét keresi. Korábban Balin a jógi is megmondta neki, hogy el fog veszíteni mindent, aztán vissza is nyeri. Így hát elindul felfedezni önmagát Olaszországon, Indián és Indonézián keresztül.
Az utazás első szakaszában, az olaszországi tájakon, Liz elkezdi élvezni az ételeket , illetve a nyelv és a közösség örömeit. A pizza, a pasta és a bor mellett, Gilbert átéli az olasz „dolce far niente” filozófiáját – a semmittevés édesességét. Kulináris kalandjai és az új barátságok által megtanulja értékelni a egyszerűség szépségét és az élet örömét a jelen pillanatban.
Indiának a spirituális központjában, Elizabeth elindul a belső béke és megvilágosodás útján. Elbújva egy asramban a csendes Pataudi nevű faluban, belemerül a meditáció és az önismeret gyakorlatába egy bölcs guru irányításával. Igaz, hogy messze nem lett úgy kibontva ez a rész, mint a könyvben, de legalább azt a szenvedést és türelmetlenséget jól bemutatják, ahogy Liz „meditálni tanul”. Feltűnik, a szintén kedvenc mellékszereplőm, Richard, aki az asramban él már évek óta, és bevezeti Lizt a meditáció rejtelmeibe. Ő (is) egy nagyon jól eltalált karakter lett a maga kis csipkelődéseivel, hála Richard Jenkinsnek.
Az egyedüllét és az önvizsgálat pillanataiban szembe találja magát belső démonaival és felfedezi a feladás és elfogadás átalakító erejét.
Majd visszakerülünk oda, ahol minden elkezdődött, az utolsó állomás az elbűvölő Bali szigete, ahol váratlan szerelmet és gyógyulást talál. A jókedvű orvos, Ketut Liyer-től a bölcs balinéz gyógyító, Wayan-ig, megtanulja az szeretet, megbocsátás és ön-felfedezés erejének elfogadását. Liz végül megnyugvást talál egy latin macho karjaiban, Felipe-ben (Javier Bardem), aki sem meghatódni, sem gyengeségeit beismerni nem szégyell, és feltétel nélküli szeretete segít begyógyítani a múlt sebeit.
A földrajzi tájak és kulturális találkozásokon túlmutatva, az „Ízek, imák, szerelmek” különlegessége más utazós filmekhez képest az emberi lét mélyreható felfedezése. A film arra ösztönöz bennünket, hogy fogadjuk el sebezhetőségeinket, nézzünk szembe félelmeinkkel és bátran ismerjük meg saját magunkat. Illetve emlékeztet arra, hogy a valódi beteljesülés nem külső eredményekben vagy az anyagiakban található meg, hanem önmagunkban kell keresnünk.
Robert Richardson lenyűgöző operatőri munkájának köszönhetően vizuálisan sincs hiány, a történet az összes úti cél szépségét megörökíti. Az olaszországi napfényes tájak, a római hedonizmus az indiai forgalom és nyomor, Bali nyugodt partjai, egy igazi kalandra viszik a nézőket. Emiatt, és a színészi játék miatt sem lehet megunni a viszonylag hosszúra (2 óra 15 perc) sikeredett filmet. Julia Roberts 30 éve nem változik semmit, se szépségben, se tehetségben. Már a kisugárzása is pozitív és mindig, minden helyzetben tud közvetíteni néhány bölcs gondolatot.
A filmes értékein túlmenően, az „Ízek, imák, szerelmek” számtalan embert inspirált saját felfedező útjukra. Gilbert bátorsága, hogy szembenézzen félelmeivel, mélyen megszólítja a közönséget, és reménysugarat ad azoknak, akik saját életükben keresnek és beteljesülést.
“Isten soha nem csap be egy ajtót az orrod előtt anélkül, hogy ki ne nyitna egy csokival teli dobozt és meg ne kínálna belőle.”